Képviselő-testületi megerősítő lelkinap – Fehérvárcsurgó, 2024.01.12-13.

Torbágyi plébániánk képviselő-testülete – a testület vezetőjének, Fekete Péternek hívására és szervezésében – jan. 12-13-án lélekerősítő hétvégét töltött együtt önköltséges alapon.

Előre sejtettük, hogy Isten áldása kíséri utunkat, kivétel nélkül valamennyien jelen voltunk, mindenki fontosnak tartotta ezt a találkozást, és a Gondviselő is úgy rendezte, hogy mindannyian eljussunk a fehérvárcsurgói Kaszap István közösségi házba. A délutánt, estét és délelőttöt felölelő lelki program vezetésére testületi elnökünk Ambrózy Tamás móri plébánost kérte fel, akit többen a cursillo lelki mozgalomból már ismertünk, és testületünk tagjaként természetesen velünk volt Bohn István atya is.

Közös együttlétünk nyitásaként, lelki ráhangolódásként mindenki beszámolt arról, hogy mi történt vele az elmúlt időben. Ezt követően Tamás atya felvezető gondolatai, és a Szentírásból vett idézetek az egyéni hitünket, Istenkapcsolatunkat világították meg. Megállapíthattuk, hogy minden tevékenységünk forrása, hogy Isten szeretetből megteremtett minket, a szeretetünk, kapcsolódásunk Hozzá, egymáshoz válasz erre. A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül. Jó volt átélni, hogy ehhez a forráshoz minden feltétel nélkül bármikor visszamehetünk, csak rajtunk áll, hogyan élünk ezzel a kegyelemmel, Istennél nyitott ajtón kopogtatunk. Annak tudatában gondolhattuk végig az életünk során eddig megélt kegyelmi ajándékokat, hogy Isten előbb szeretett minket, mi csak viszontszeretni tudjuk Őt.

Kisebb körben beszélgetve felidézhettük és újra átélhettük, ki-mikor-hogyan találkozott Isten szeretetével, kegyelmével élete, vagy akár az elmúlt egy év során. Ezt követően a szolgálatainkról elmélkedtünk, amire Jézus hív. Átbeszéltük, kit hogyan hívott a Jóisten az egyházközséget képviselő testületben való szolgálatra. Megállapítottuk, hogy az igazi hivatás Jézustól jön. Fontos mondat volt, hogy elsőnek mindig Krisztus követői legyünk, aztán legyünk Krisztus követei. Létszükséglet, nem elhagyható az egyéni imaélethez, a napi csendes, Istennel töltött időhöz való ragaszkodás, így hallhatjuk meg Isten szavát, hívását. Keressük meg a napirendünkben az imádság idejét és helyét, ahol Isten átölelhet minket szeretetével! Sokakban talált visszhangra az a gondolat, hogy mi, hívők vagyunk az ötödik evangélium, hiszen az emberekhez ma rajtunk keresztül juthat el Isten igéje.

Egyéni hitünk és szolgálatunk átgondolása után közösségi létünkkel, egyházunkkal foglalkoztunk. Jézus közösségre hív minket, és egyházunk vonzással növekszik. A vonzó egyházhoz szükség van az imára, a befelé irányuló önmegerősítésre, a hitben való elmélyülésre, a misszióra és a karitászra. Mindannyian átgondoltuk, mit is kaptunk eddig életünk során egyházunktól, egyházközségünktől. Hosszú volt a lista, amiért hálát adhattunk.

Végül átbeszéltük azokat a területeket, ahol ki-ki úgy érzi, hiánnyal, szükséglettel találkozott az egyházközségben, vagy az egyházban. Mindenki elgondolkodott azon, eddig hol, milyen formában segítette az egyházközséget. Jó volt látni, milyen tevékeny a közösségünk. Áttekintettük azt is, hogy az igényekből megnyíló lehetőségekben melyikünk, hol, miként tudja szolgálni egyházközségünket a továbbiakban. Megbeszéltük azt is, hogy ehhez kinek-kinek milyen segítségre volna szüksége a közösség többi tagjának bevonásával, mik a feltételei az egyház, és a mi plébániai közösségünk hatékony működésének. Igyekeztünk körvonalazni az általunk vágyott, illetve vállalható terveinket. Egy nagy csokor lehetőség bontakozott ki, többek között a fiatalokkal való foglalatosság, felnőtt egyéni és házas lelki programok szervezése, a környezetünkben élők jobb megismerésének igénye. Reméljük az itt elhangzottak visszaköszönnek majd egyházközségünk életében.

Az elmélkedések közti szüneteket imádság és gitárral kísért éneklés tette bensőségesebbé, az együtt elköltött vacsora és reggeli pedig személyesebbé tette az együttlétet, az asztalnál a beszélgetések során, a kötetlen, vidám, nevetős estén megismerhettük egymás olyan vonásait, amelyre a testületi ülések feszített napirendje nem ad lehetőséget. A lelki alkalmat egy fehérvácsurgói vendéglőben töltött ebéddel zártuk jó hangulatban.

A lelki hétvégén megerősödtünk egyéni hitünkben, és a közösségünkbe vetett hitünkben. Láttuk a már megvalósult szép lelki tartalmakat, és csokorba gyűjtöttük azokat a lehetőséget, ahol előre tudunk lépni.

Hálás szívvel köszönjük a szervezőknek ezt a lehetőséget, adja a Jóisten, hogy az itt kapott muníciót a közösség szolgálatába állíthassuk, és gyarapíthassuk Isten országát. Feltöltődve, mosolyogva, annak reményében köszöntünk el egymástól, hogy az Isteni Gondviselés csodálatosan fordít mindent azok javára, akik szeretettel és hűségesen fáradoznak az Ő ügyében.

Dori Gabriella, Ágoston Péter

  • 4 095