Torbágyi Hírek 2024.06.30. Évközi 13. vasárnap

Jövő heti miserendünk:

E M L É K E Z T E T Ő :

• Jún. 30-án, vasárnap 8.45-kor a szentmisét a temetőkápolnánál tartjuk, mert annak búcsúnapja július 2-a, Sarlós Boldogasszony ünnepe. A torbágyi kisbúcsún megemlékezünk Szűz Mária látogatásáról Erzsébetnél. Esős időben a templomba jövünk.
• Szent Péter és Pál apostolok ünnepéhez kapcsolódóan a perselypénzt péterfillérek néven a Szentatya karitatív céljaira gyűjtjük az egész világon. Köszönjük mindenki támogatását, amellyel az Egyetemes Egyház leginkább rászorulóit segíti!

• Kedden, júl. 2-án még lesz esti szentmise, majd legközelebb szeptemberben tartunk keddi szentmisét.
• Az elsőcsütörtöki igeliturgia és az elsővasárnapi szentségimádás ezen a héten elmarad. Otthonunkban imádkozzunk papi és szerzetesi hivatásokért!
• Elsőpénteken szentmisében kérjük Jézus Szíve kegyelmeit! Az elsőpénteki gyónási lehetőség, lelki program részletei a szeretetleke.hu oldalon lesznek megtalálhatók. A templom szentségimádásra este 7 – 8 óráig lesz nyitva.
• Elsőszombaton imádkozzunk Szűz Mária közbenjárását kérve a világ békéjéért!
• A vasárnap délelőtti ¼ 12 órai gyerekmisék szeptemberig szünetelnek.
• Egész nyáron lesznek szombat esti 6-os és vasárnap reggeli ¾ 9-es szentmisék.
• Plébániahivatali ügyeletet is biztosítunk egész nyáron. Szünnap esetén a hirdetőtábláról tájékozódhatunk.

               Sarlós Boldogasszony ünnepe

A kereszténység arról az eseményről emlékezik meg, amikor Szűz Mária (méhében Jézussal) meglátogatta rokonát, az ugyancsak gyermeket (Keresztelő Jánost) váró Erzsébetet. Szűz Mária az angyali üdvözlet alkalmával Gábriel főangyaltól tudta meg, hogy Erzsébet nevű előrehaladott korú rokona már hat hónapja gyermeket vár. Azonnal útra kelt, hogy a nehéz napokban szolgálatával segítségére lehessen. (Lk 1: 39-56) Erzsébet Áron családjából való, édesanyja, Eszméria, és Szűz Mária édesanyja Szent Anna, édestestvérek. Mária és Erzsébet tehát anyai ági unokatestvérek voltak. Erzsébetnek és Zakariásnak sokáig nem lehetett gyermeke. Későn született gyermekük Keresztelő János, Jézus előfutára volt. Tanulhatunk a Szűzanyától áldozatos szeretetet; segítsük idősebb társainkat, a gyengélkedőket! Minél nagyobb szeretetet gyakorlunk valaki felé, annál értékesebb lesz az áldozatunk. Szűz Máriának hosszú utat kellett megtennie, mire Erzsébet nénjéhez ért, aki különösen rászorult a szeretetére.

Az ünnep liturgikus neve „Szűz Mária látogatása Erzsébetnél”, latinul: Visitatio Beatae Mariae Virginis. Ehhez a látogatáshoz kapcsolódik Mária csodaszép hálaéneke, a Magnificat.

„Lelkem magasztalja az Urat és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában gőgösöket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el.” (Lk 1,46-55)

Az ünnep vonatkozása a rózsafüzérben az örvendetes rózsafüzér második titkának ünnepe.

Sarlós Boldogasszony aránylag kései Mária-ünnep. Ferencesek kezdték ünnepelni és terjeszteni a 13. sz. folyamán július 2-án, ami Keresztelő Szent János születésének nyolcadát követő nap. A 14. sz-ban a nyugati egyházszakadás napjaiban az egész egyházra kiterjesztette VI. Orbán pápa, aki a látogató szűzhöz könyörgött, hogy hozzon boldogságot a bajokkal küzdő egyházba, ahogy Zakariás, Erzsébet férjének házába vitt. Az ünnepet a II. Vatikáni Zsinatig július 2-án tartották, 9 nappal Keresztelő Szent János június 24-én ünnepelt születése után, ahogy azt az ősegyházban megszokták, amikor Mária búcsúzik és hazaindul. A II. Vatikáni Zsinat a vizitáció ünnepét áthelyezte május 31-re, mert az ünnep napjának megválasztásába hiba csúszott, a várandósság, a látogatás és a szülés idejének tekintetében. Ez lehet az oka, hogy a 18. sz-ban törölték a hivatalos római naptárból, a világegyház az áthelyezett napon üli meg a vizitációt.

Magyarországon, és még néhány országban azonban napjainkban is hagyománytiszteletből maradt az eredeti dátum, július 2-án ünnepeljük Szűz Mária látogatását Erzsébetnél. S mivel ez a nap az aratási munkálatok kezdetének ideje, ezért az ünnep jellegzetes magyar népies neve Sarlós Boldogasszony, ami nem függ össze az eredeti egyházi elnevezéssel, hanem az aratás kezdetére utal.

Magyarországon a 15. sz-tól vált Sarlós Boldogasszony tiszteltté, majd a barokk időkben teljesedett ki. Hogy a többi Mária – Boldogasszony ünneptől megkülönböztessük, a Sarlós előnevet kapta. Az elnevezés arra utal, hogy a 18. sz-ban még az asszonyok arattak sarlóval, és nyomukban járva a férfiak kötözték a kévét. Ez csak később, a jóval nagyobb fizikai erőt kívánó kasza használatának elterjedésével változott meg. A nép szimbolikus szemlélete vallási értelmezésben összecseng azzal, hogy amit Szűz Mária learat, azt fia összegyűjti, és elválasztja a búzát a konkolytól, azaz ítélkezik az emberek felett. Nem véletlen, hogy Boldogasszonyunk jele a holdsarló (a hold, mint a nőiesség jelképe). Igazi hungarikum, hogy a magyarság az aratás védelmezőjét látja benne, és nem csak az újszövetségi jelenetre emlékezik. Népünk többnyire nem Péter-Pálkor, június 29-én kezdte az aratást, ahogy a kalendárium előírta, hanem e Boldogasszony-ünnep másnapján. Az aratás a parasztember életében és munkájában a legnagyobb események egyike volt, amelyre még a gépesített munkatechnika korszakában is bizonyos áhítattal és komolysággal készült. Az élet, vagyis a mindennapi kenyér Isten ajándéka. A Miatyánkban is ezért könyörögnek a hívek. Boldogasszony a szegények, a szükségben szenvedők, a betegségben, fogságban sínylődők pártfogója, a halottak oltalmazója. A várandós édesanyákra is ő vigyáz. E napon sokfelé tartanak templombúcsút. Az ünnep hiedelem- és hagyománykincse nagyon gazdag. Az e napon szedett gyógynövények, gabonafélék szentnek számítottak, a búzából koszorúnak, szentelménynek, szobadísznek valót szedtek, ugyanakkor szegényeket istápoltak. E napon csak jelképesen dolgoztak, ünneplő ruhát öltöttek, aratás megkezdése előtt a munkások a templomba mentek, a pap megáldotta az aratókat és szerszámaikat. Az aratás az ünnep másnapján, július 3-án kezdődött szent rítushoz illő áhítattal, tiszta fehér gyolcsruhában, levett kalappal a búza elé térdepeltek és imát mondtak. A munkát a föld szent, napkeleti sarkában kezdték, az első két kévét keresztbe rakták. A kicsi kezdő kéve neve Jézus volt, ezt körbetérdepelve köszönték meg az Úrnak a termést. A Jézuskéve szalmája került karácsonykor a születés asztala alá: Jézusnak Jézussal ágyaztak. Új vetéskor kimorzsolták belőle a szemet, és a vetőmag közé keverték, hogy az elvetett búzán is Isten áldása legyen. Sarlós Boldogasszony napján valami beteljesül, befejeződik az élet, „a búza beérett”. Az életet jelentő kenyérgabona tiszteletéről szól mindez, amely mindmáig tovább él a Krisztus testeként tisztelt szent ostyában.