Torbágyi Hírek 2025.06.22. Úrnapja – Torbágyi Szűz Mária neve Plébánia

Jövő heti miserendünk:

jún. 24.	kedd	18.oo	szentmise
jún. 27.	péntek	20-22.oo	szentségimádás
jún. 28.	szombat	18.oo	szentmise
jún. 29.	vasárnap Szt. Péter és Pál apostolok	8.45	szentmise a a temetőkápolnánál Sarlós Boldogasszony ünnepéhez kapcsolódva

Ma Úrnapja van, Krisztus Testének és Vérének főünnepe. A szentmise után ünnepélyesen kivonulunk a templomból Úrnapi körmenetünkre. Kivisszük az Oltáriszentséget a világba, hogy tanúságot tegyünk Krisztusba vetett hitünkről, és megmutassuk egységünk erejét és örömét!
Ma már gyerekmisét nem tartunk, legközelebb szeptemberben lesz délelőtti ¼ 12 órai szentmise.
Hétfő este fél 7 – fél 8-ig plébániánk közösségének Szentlélekben való megújulásáért imádkozunk a templomban.
Kedden lesz a nyári szünet előtti utolsó esti 6-os szentmise, legközelebb azt is szeptemberben tartunk, július és augusztus hónapban nem.
Egész nyáron lesznek szombatonként esti 6-os, és vasárnap reggeli ¾ 9-es szentmisék.
A keddi felnőtt hittan foglalkozásokat ugyancsak szeptembertől folytatjuk.
Plébániahivatali ügyeletet egész nyáron biztosítunk kedd délutánonként. Szünnap esetén a hirdetőtábláról tájékozódhatunk.
Csütörtökön, jún. 26-án délelőtt 10 órától a Szent Klára közösség találkozójára várjuk az időseket a plébániára.
Jövő vasárnap, jún. 29-én Szent Péter és Pál apostolok ünnepe lesz. Ünnepükhöz kapcsolódóan a perselypénzt péterfillérek néven a Szentatya karitatív céljaira gyűjtjük az egész világon. Előre köszönjük mindenki támogatását, amellyel az Egyetemes Egyház leginkább rászorulóit segíti!
Jövő vasárnap 8.45-kor a szentmisét a temetőkápolnánál tartjuk, mert a kápolna búcsúnapja július 2-a, Sarlós Boldogasszony ünnepe. A torbágyi kisbúcsún megemlékezünk Szűz Mária látogatásáról Erzsébetnél. Esős időben a templomba jövünk.

Összefoglaló a képviselő-testület júniusi üléséről

A Torbágy Római Katolikus Plébánia képviselő-testülete jún. 11-én ülést tartott. A megbeszélésen az alábbi kérdéseket tárgyalták meg:

Gyerekmise szünetel Június 15-e után a nyári hónapokban nem lesz vasárnap ¼ 12 órai gyermekmise.
Úrnapja Június 22-én, vasárnap a ¾ 9 órai szentmise után tartjuk az úrnapi körmenetet. A szükséges feladatokat megbeszéltük.
Sarlós Boldogasszony búcsú Június 29-én, vasárnap a ¾ 9 órai szentmise a temetőkápolnánál lesz. Egyeztettük a szükséges feladatokat.
Nyári plébániai ügyeletek Beosztottunk a keddenkénti nyári plébániai ügyeleteket.
Ritsmann Pál Német Nemzetiségi Iskola elsőáldozása Bohn István atya az iskola hitoktatójával együtt szülői értekezletet tart az érintett szülőknek, megbeszélik, milyen feltételekkel lehetnek a gyermekek elsőáldozók, és megállapodnak az elsőáldozás időpontjában is.
Hangosítás Kültéri alkalmaink hangosításának javítására a meglevő hangfalhoz vezeték nélküli mikrofon és vevőegység beszerzését tervezzük.
Templom ereszcsatorna dugulás és vakolat helyreállítás Vállalkozót keresünk a javításokra, és egyben a graffitik eltüntetésére.
Plébániaépület átalakítás Ajánlat készül a plébánia épületben szükséges átalakítások megtervezésére.
Területvásárlás a temető bővítésére Megállapodás született a temető melletti terület megvásárlására. A bővítést több ütemben tervezzük megvalósítani.
Ismerkedő beszélgetés a biai képviselő-testülettel Egyelőre nem sikerült a találkozó a biai képviselő-testülettel. Úgy érezzük, sok közös feladatunk van, ezért tovább próbálkozunk a baráti beszélgetés megvalósításával.

Péterfillér-gyűjtés

A Magyar Katolikus Egyház június 29-e, Szent Péter és Pál apostolok ünnepe utáni első vasárnap tartja a péterfillérek gyűjtését az ország katolikus templomaiban. Leó pápához örömmel társulunk ezen a vasárnapon, hogy ezáltal is megéljük a közösséget a világegyházzal. A hívek a Szentatyának felajánlott támogatással segíthetik az Egyetemes Egyház sokféle igényét és a leginkább rászorulókat. Segítjük a Szentatya tevékenységét, az egész világra kiterjedő karitatív misszióját.

Az úgynevezett péterfillérek gyűjtése a VIII. sz-ban indult el, amikor az újonnan megtért angolszászok önkéntes hozzájárulást küldtek a Szentatyának. Ekkortól alakult ki a „Denarius Sancti Petri” adományozása, amely a középkorban általánossá vált az európai országokban egyaránt. Noha a reformáció korában elmaradt a péterfillérek gyűjtése, a XIX. században újraéledt a szokás, majd 1870 és 1929 között a Vatikán egyetlen bevételi forrásává vált. Magyarországon 1993-ban indult újra a gyűjtés, több évtizedes kényszerű szünet után.

Szolidaritásunk az egész Földet átöleli

Az országos gyűjtés összegét a püspöki konferencia Rómába továbbítja. Ma már kevesen tudják, pontosan mik is ezek a “fillérek”.

Péter természetesen a pápát, a pápaságot jelenti, s a “péterfillér” a középkorban az egyházi adó egyik fajtája volt, amelyet több országban, köztünk hazánkban is évszázadokon át minden házra kivetettek.

Ez az adó nem a helyi egyház céljait szolgálta, hanem az egyház központjának, Rómának a működési költségeit fedezte, mivel 1870-ben a pápaságot az egységessé váló olasz állam megfosztotta hagyományos bevételi forrásaitól, a pápák a Vatikán önkéntes foglyai lettek. Ebben az 1929-ig tartó korszakban a “péterfillérek”, vagyis a világegyház híveinek önkéntes adományai különös jelentőséggel bírtak, hiszen ez maradt a Szentszék egyedüli bevételi forrása.

Ma már hívek nagylelkű adományai és a világ szinte valamennyi helyi egyházában évente megtartott Péter-Pál napi gyűjtések immár kizárólag a Szentatya karitatív céljait szolgálják.

A “péterfillérek” sorsáról a pápa személyesen rendelkezik. “Ne higgyük, hogy irigylésre méltó helyzetben van őszentsége, mikor döntést kell hoznia – mondta Rostás Sándor verbita szerzetes, a Pápai Missziós Művek magyarországi igazgatója. – Hiszen oly sok helye lenne az adományoknak. Annyi rászoruló él a világon, és viszonylag oly csekély ez az összeg.”

A magyar “péterfillér” gyűjtés és missziós vasárnapi gyűjtés régi múltra tekint vissza, de történetük különbözően alakult a kommunizmus évtizedei alatt. Mivel a forint nem volt konvertibilis, másrészt mert állami tiltás miatt nem is lehetett volna semmilyen formában külföldre juttatni a gyűjtések összegét, XII. Piusz pápa az ötvenes évek elejétől engedélyezte a “péterfillérek” gyűjtésének szüneteltetését. Csak a kilencvenes évek elején nyílt rá újra lehetőség, és amióta konvertibilissé vált valutánk, továbbítása is akadálymentes.

A missziós vasárnapi gyűjtések azonban sohasem szüneteltek, csak nem lehetett eredeti céljára, a világmisszió támogatására felhasználni. A nyolcvanas évek közepétől ezt úgy hidalták át a püspökök, hogy kötszert és más gyógyászati segédeszközt vásároltak a befolyt összegért, és azt továbbították Teréz anya kalkuttai szegényeinek.

A “péterfillér”-gyűjtés eredményéről az egyházmegyei körlevelek is tájékoztatnak.

Angelo Sodano bíboros a pápa köszönetét levélben valamennyi püspöknek tolmácsolta: “A hívek nagylelkűségükkel nemcsak azt fejezik ki, hogy töretlen hűségben állnak Szent Péter utódja mellett, hanem annak is jelét adják, hogy a katolikus egyház egészében értékes helyet foglalnak el, és szolidaritásuk az egész Földet átöleli.”

Sarlós Boldogasszony ünnepe

A kereszténység arról az eseményről emlékezik meg, amikor Szűz Mária (méhében Jézussal) meglátogatta rokonát, az ugyancsak gyermeket (Keresztelő Jánost) váró Erzsébetet. Szűz Mária az angyali üdvözlet alkalmával Gábriel főangyaltól tudta meg, hogy Erzsébet nevű előrehaladott korú rokona már hat hónapja gyermeket vár. Azonnal útra kelt, hogy a nehéz napokban szolgálatával segítségére lehessen. (Lk 1: 39-56) Erzsébet Áron családjából való, édesanyja, Eszméria, és Szűz Mária édesanyja Szent Anna, édestestvérek. Mária és Erzsébet tehát anyai ági unokatestvérek voltak. Erzsébetnek és Zakariásnak sokáig nem lehetett gyermeke. Későn született gyermekük Keresztelő János, Jézus előfutára volt. Tanulhatunk a Szűzanyától áldozatos szeretetet; segítsük idősebb társainkat, a gyengélkedőket! Minél nagyobb szeretetet gyakorlunk valaki felé, annál értékesebb lesz az áldozatunk. Szűz Máriának hosszú utat kellett megtennie, mire Erzsébet nénjéhez ért, aki különösen rászorult a szeretetére.

Az ünnep liturgikus neve „Szűz Mária látogatása Erzsébetnél”, latinul: Visitatio Beatae Mariae Virginis. Ehhez a látogatáshoz kapcsolódik Mária csodaszép hálaéneke, a Magnificat.

„Lelkem magasztalja az Urat és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában gőgösöket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el.” (Lk 1,46-55)

Az ünnep vonatkozása a rózsafüzérben az örvendetes rózsafüzér második titkának ünnepe.

Sarlós Boldogasszony aránylag kései Mária-ünnep. Ferencesek kezdték ünnepelni és terjeszteni a 13. sz. folyamán július 2-án, ami Keresztelő Szent János születésének nyolcadát követő nap. A 14. sz-ban a nyugati egyházszakadás napjaiban az egész egyházra kiterjesztette VI. Orbán pápa, aki a látogató szűzhöz könyörgött, hogy hozzon boldogságot a bajokkal küzdő egyházba, ahogy Zakariás, Erzsébet férjének házába vitt. Az ünnepet a II. Vatikáni Zsinatig július 2-án

tartották, 9 nappal Keresztelő Szent János június 24-én ünnepelt születése után, ahogy azt az ősegyházban megszokták, amikor Mária búcsúzik és hazaindul.

A II. Vatikáni Zsinat a vizitáció ünnepét áthelyezte május 31-re, mert az ünnep napjának megválasztásába hiba csúszott, a várandósság, a látogatás és a szülés idejének tekintetében. Ez lehet az oka, hogy a 18. sz-ban törölték a hivatalos római naptárból, a világegyház az áthelyezett napon üli meg a vizitációt.

Magyarországon, és még néhány országban azonban napjainkban is hagyománytiszteletből maradt az eredeti dátum, július 2-án ünnepeljük Szűz Mária látogatását Erzsébetnél. S mivel ez a nap az aratási munkálatok kezdetének ideje, ezért az ünnep jellegzetes magyar népies neve Sarlós Boldogasszony, ami nem függ össze az eredeti egyházi elnevezéssel, hanem az aratás kezdetére utal.

Magyarországon a 15. sz-tól vált Sarlós Boldogasszony tiszteltté, majd a barokk időkben teljesedett ki. Hogy a többi Mária – Boldogasszony ünneptől megkülönböztessük, a Sarlós előnevet kapta. Az elnevezés arra utal, hogy a 18. sz-ban még az asszonyok arattak sarlóval, és nyomukban járva a férfiak kötözték a kévét. Ez csak később, a jóval nagyobb fizikai erőt kívánó kasza használatának elterjedésével változott meg. A nép szimbolikus szemlélete vallási értelmezésben összecseng azzal, hogy amit Szűz Mária learat, azt fia összegyűjti, és elválasztja a búzát a konkolytól, azaz ítélkezik az emberek felett. Nem véletlen, hogy Boldogasszonyunk jele a holdsarló (a hold, mint a nőiesség jelképe). Igazi hungarikum, hogy a magyarság az aratás védelmezőjét látja benne, és nem csak az újszövetségi jelenetre emlékezik. Népünk többnyire nem Péter-Pálkor, június 29-én kezdte az aratást, ahogy a kalendárium előírta, hanem e Boldogasszony-ünnep másnapján. Az aratás a parasztember életében és munkájában a legnagyobb események egyike volt, amelyre még a gépesített munkatechnika korszakában is bizonyos áhítattal és komolysággal készült. Az élet, vagyis a mindennapi kenyér Isten ajándéka. A Miatyánkban is ezért könyörögnek a hívek. Boldogasszony a szegények, a szükségben szenvedők, a betegségben, fogságban sínylődők pártfogója, a halottak oltalmazója. A várandós édesanyákra is ő vigyáz. E napon sokfelé tartanak templombúcsút. Az ünnep hiedelem- és hagyománykincse nagyon gazdag. Az e napon szedett gyógynövények, gabonafélék szentnek számítottak, a búzából koszorúnak, szentelménynek, szobadísznek valót szedtek, ugyanakkor szegényeket istápoltak. E napon csak jelképesen dolgoztak, ünneplő ruhát öltöttek, aratás megkezdése előtt a munkások a templomba mentek, a pap megáldotta az aratókat és szerszámaikat. Az aratás az ünnep másnapján, július 3-án kezdődött szent rítushoz illő áhítattal, tiszta fehér gyolcsruhában, levett kalappal a búza elé térdepeltek és imát mondtak. A munkát a föld szent, napkeleti sarkában kezdték, az első két kévét keresztbe rakták. A kicsi kezdő kéve neve Jézus volt, ezt körbetérdepelve köszönték meg az Úrnak a termést. A Jézuskéve szalmája került karácsonykor a születés asztala alá: Jézusnak Jézussal ágyaztak. Új vetéskor kimorzsolták belőle a szemet, és a vetőmag közé keverték, hogy az elvetett búzán is Isten áldása legyen. Sarlós Boldogasszony napján valami beteljesül, befejeződik az élet, „a búza beérett”. Az életet jelentő kenyérgabona tiszteletéről szól mindez, amely mindmáig tovább él a Krisztus testeként tisztelt szent ostyában.